Murvai János - Felhők-felett

Felhők felett mindig kék az ég!
Felhők felett mindig kék az ég!
Tartalomhoz ugrás

Murvai János

MKH LÉGIERŐ > 2/1. század

Murvai János ht. őrmester vadászpilóta

Csorváson született 1915. január 18-án, anyja Miklósik Ilona, apja Murvai József. Szegény paraszti családból született, a csorvási „Miasszonyunkról nevezett  Szegény Iskolanővérek” által vezetett elemi népiskolában tanult, jó tanuló volt. Adatot nem találtunk arra vonatkozólag, hogy mikor, s miként került a magyar  légierő kötelékébe. Talán a szegedi repülőklubban tanult repülni, de erre írásos bizonyítékot eddig nem sikerült találni! Halála nagy megrázkódtatást jelentett a  családnak. Az első magyar-amerikai légi-csata során a Ferihegyi repülőtérről bevetésre indult 2/1-es század köteléke, Murvai János őrmester és   Kiss-Benedek István tizedes nem tért vissza a repülőtérre. Ők voltak a szövetségesek elleni légi-harc első hősi halottjai. Erről a Puma repülőszázad honlapja  a következőt írja: "Murvay János őrmester gépe Mezőkomáromnál  kényszerleszállás közben egy házba rohant és felrobbant."

A csorvási köztemetőben alussza örök álmát. Kiss-Benedek István egy kilométerrel távolabb Szabadhídvég határában zuhant le. A szabadhídvégi lakosok  kísérték át a koporsót Mezőkomáromba, ahol együtt ravatalozták fel a két hőst. Az egyik még élő szemtanú elmondása szerint a falu felett manőverezett a  sérült gépével, hogy ne lakott területen zuhanjon le. Végül a katolikus parókia szérűskertjében tette le a gépet. A lakosok nagyon hálásak voltak a tettéért, s a  templom előtt ravatalozták fel, búcsúztatták a hősöket. Ma már tudjuk, hogy a bal vállán gépfegyverből származó lövések miatt sérülten tette le a gépét.  Szemtanuk szerint a földet-éréskor kiszakadt a motor a gépből, s a gép felrobbant, a pilóta megégett.

Visszaemlékezések

Faludi Károly (Faludi, Charles K. vadászpilóta
(USA), 1983) vadászpilóta szintén részese volt az eseményeknek: „Elindultunk nagyjából Győr felé, ezután mindenfelé, mert a földi irányítók, akik az üvegtérképen harcoltak, a saját nyomunkba küldözgettek. A sok észak-dunántúli forgolódás után a Balaton felett találtuk magunkat. Ekkor láttam egy csillogó köteléket, messziről, de nem támadtunk.“

Irányi Pál főhadnagy
A volt 2/1. vadászszázad elsőtiszt visszaemlékezése, 1979-ben: „Aznap Ferihegy felett is alacsony, zárt felhőzet volt. Amikor a bombázók első köteléke megközelítette Magyarország délnyugati határát, és a berepülés bizonyossá vált. A 2/1. vadászszázad bevetési parancsot kapott. Felszállás után az „X légtérben”, vagyis a Csepel-sziget felett, kis magasságban körözött a tizenkét magyar vadászgép, majd a vadászirányító központ utasítására áttörték a felhőt."
A résztvevő magyar vadászpilóta Irányi Pál szerint: „A felhő felett összezárkóztunk és az irányító központtól kaptuk a különböző parancsokat. Először Győr felé küldtek, ezután déli irányba, majd vissza, végül a Balaton fölé. Itt kaptunk parancsot a hazatérésre. Azt, hogy légi harc lett volna, nem láttam, az első és második raj csak nagy távolságból látta a bombázókat. Szombathelyi főhadnagy raja ekkor már nem volt velünk, ők később tértek vissza, mint mi, abból a rajból Murvai és Kis Benedek hiányzott. Néhány óra múlva tudtuk meg, hogy mindkét pilóta lezuhant.“

Nagy József (Tatabánya) 1981 vadászpilóta
Hazatértünk előtt egy bombázóköteléket láttam, fordulóban volt, de nem mentünk közel hozzá. Talán e visszaforduló kötelék patkójába kerülhetett Murvai és Kis Benedek, és a lövészek lelőtték őket, de ezt senki sem látta.

Scholtz Miklós százados
Részlet a 2/1. honi légvédelmi vadászrepülő-század parancsnokának 1944. március 17-i bevetési jelentéséből Charles K. Faludi gyűjteményéből.: „Bevetett gépek száma és típusa: 12 db Me–109 Indulás helye és ideje: Ferihegy, 1944. március 17. 12 h. Leszállás helye és ideje: Ferihegy, 1944. március 17. 13.05 h.
A bevetés rövid leírása: Az „X” légtérben eltöltött húszperces készenlét után a század támadási parancsot kapott a Balaton fölött Pest ellen közeledő elg. bo. kötelék ellen. A század a felhőréseken keresztül áttört, és a Balaton északi vége fölött végrehajtotta az első tűzcsapást a kötelékre. A második támadás után a kötelék visszafordult, melyet még a század visszafordulási útvonalán továbbra is üldözött. A század gépei közül a légi harc folyamán Szombathelyi főhadnagy és v. Molnár hadnagy találatot kapott. Az üzemanyag fogyta miatt a század a felhőt áttörve leszállt Ferihegy reptéren. Az elg. észrevétele: időben 12.30-kor száma: 68 db Boeing Fortress II. Légi harc ideje: 12.26 – 12.50. száma: 12 db Me–109-es -s 68 db elg. bo. helye: Balaton fölött.
Lelövések: Nincs, 1 valószínű találatot kapva, 3 motorral tovább repült.
Veszteségek: Murvai János ht. őrmester és Kisbenedek István tizedes.

Lajoskomárom, Historia domus
Kijegyezte Farkas Sándor plébános. 1976: „Községünk fölött 1944. március 17-én zajlott le egy légi csata az angolszász gépek és a mieink között. Az ütközet a vastag felhőtakaró fölött zajlott le, csak a fegyverek kattogását lehetett hallani. A mezőkomáromi plébánia szérűskertjébe és Szabadhídvég mellett zuhant le egy-egy magyar vadászgép. Mindkét gép teljesen összetört és pilótáik meghaltak.”

A magyar vadászszázad parancsnokának jelentéséből
A 2/1. vadászszázad az ellenség észlelését 12 óra 20 percre jelentette, ekkor még – ugyanezen jelentés szerint – a Csepel-sziget várakozási légtérben tartózkodtak a felhő alatt, kis magasságban. Ezután következett a felhőáttörés és a célkutatás útvonala, ebből adódik, hogy az amerikai bombázókat nem észlelhették 12 óra 40 perc előtt. A bevetésen részt vettek visszaemlékezése szerint sem légi harc, de még támadási kísérlet sem volt. Ugyanakkor nem tartják lehetetlennek, hogy Szombathelyi főhadnagy raja (Szombathelyi főhadnagy, Molnár Miklós hadnagy, Murvai őrmester és Kis Benedek tizedes) szándékosan, vagy véletlenül elszakadt a századtól, és megütközött a B–17-esekkel.

Veress D. Csaba (OSZK, "Veszprém megye és a Szövetséges Hatalmak stratégiai légitámadásai a második világháborúban", 13. oldal) 1944. március 17-én déli 12 óra 16 perckor légiriadót rendeltek el a dunántúli körzetekben, mivel DNy-i irányból, a Balaton légterén át mintegy 70 db amerikai bombázórepülőgép jelent meg két hullámban, vadászvédelem nélkül. A bombázók az ún. „Combat box"ot alkalmazták, három százados osztálykötelékben, századonként kilenc géppel repültek (az osztálykötelék 1945. februárig 27 gépből állt). Az így nyert harci alakzat szinte hézagmentes tűzösszpontosítást és tűzteret alkotott.
Mivel a kötelékek Budapest főirányban repültek - magasan az alacsony felhőtakaró felett - riadóstarttal harcba vették Budapest-Ferihegy repülőtérről a magyar 2/1. vadászrepülő-század Messerschmitt Me-109. G. kötelékeit. A rossz látási viszonyok és sűrű, vastag felhőzet miatt a tizenegy gépből álló magyar 2/1. vadászrepülő-századnak csak 3. raja (pk.: Szombathelyi Elemér főhadnagy) került harcérintkezésbe az amerikai В-24. „Liberator" bombázókkal. Az amerikai bombázók fedélzeti géppuskásai két magyar vadászgépet lelőttek. Az egyik sérült magyar gép (Murvay János őrmester) Mezőkomáromnál kísérelt meg kényszerleszállást, de a gép egyik szárnyvége a Petőfi utca 48. sz. ház istállójának sarkába ütközött, a gép levágódott az ún. Papmajor területére és felrobbant. A gép roncsai többszáz méteres körzetben szóródtak szét, a robbanás darabokra szaggatta a pilótát is. A másik találatokat kapott magyar gép (Kis-Benedek István tizedes) a Siótól délre, Szabadhídvégtől mintegy 1500 méterre zuhant le, mélyen belefúródva a laza talajba. A gép pilótája ugyancsak életét vesztette.Az amerikai bombázóknak veszteségei nem voltak, csak kisebb sérüléseik lehettek, mert ősi északi körzetében és Várpalotánál több bombaledobás történt.

Gaál Gyula (Magyar szárnyak "JÓ IDŐ VÁRHATÓ BUDAPEST FELETT" cikke, 30. oldal)
Az amerikai-angol stratégiai terveket nem ismerő magyar vezetőket kényelmetlen érzéssel töltötte el az a néhány jel, ami az eddigi idillikus állapot végét látszott megjövendölni. Márciusban került sor a 15. légihadsereg egy alakulatával való első összetűzésre magyar légtérben. A Budapest védelmére rendelt, Ferihegyen állomásozó 2./1. vadász századot 1944. március 17-én délben riadóztatták és 12 Me 109G-6 mintájú gép szállt fel Scholtz Miklós százados, századparancsnok vezetésével. Az 1. rajt Scholtz, a 2. rajt Irányi Pál főhadnagy és a 3. rajt Szombathelyi Elemér főhadnagy vezette. A központi irányítást a Gellért hegyi barlangokban elhelyezett ún. Szikla központ adta. Azonban az első időkben zavarokat okozott az irányító személyzet gyakorlatlansága. Mintegy 30 percen keresztül a századot az egyik helyről a másikra küldték a Dunántúl felett, majd a Balatonhoz irányították. A tó felett egy felhőben repülő, 68 B-17 Flying Fortressből álló köteléket vettek észre. Ugyanekkor a Szikla hazarendelte a századot üzemanyaghiány miatt. Ebben az időben még nem vittek magukkal póttartályokat. Feltehetően a 3. raj nem kapta meg a visszatérési parancsot és a négy vadász gép megtámadta az ellenséget. E napon 200-on felüli B-24 Liberator támadta Bécset és környékét, míg egy 100-nál több B-17-esből álló kötelék visszafordult a rossz idő miatt.4 Feltehetően a bombázók a Balatontól északra fordultak vissza, amit a bevetési jelentés is megerősít.5 A bombázók lövészei Murvay János őrmester és Kis-Benedek István tizedes gépét lelőtték és mindkét pilóta hősi halált halt. Szombathelyi és vitéz Molnár hadnagy gépei könnyen sérültek, míg egy a Fortressek közül három motorral folytatta útját dél felé. Annak ellenére, hogy az első összecsapás inkább véletlennek mondható, mint tervezett akciónak, a jég megtört és a titkos egyezmény nem látszott annyira szilárdnak, mint néhány hónappal azelőtt.

Pados Pál (Csorvás, 1921. 09. 20. – Orosháza, 2015. 06. 08.)
Csorvás helytörténeti kutatójának visszaemlékezéséből: "Megemlíthetném Murvai János őrmester vadász-repülő pilótát, aki az amerikai gépekkel vívott ütközetbe Messersmidt 109-es gépével vette fel a harcot. Ebben az időszakban az amerikai gépek már bombázták az egész országot, a kötelékekben repülő Liberátorokat vadászgépek kísérték. Murvai őrmester gépe tűzerőben és lőtávolságban alatta maradt az amerikai gépeknek, talán ez volt az oka, hogy Murvai János két találattól is megsebesült. Baloldali társát az amerikaiak lelőtték, Murvai őrmester a rábízott gépet sebesülten is lehozta Mezőkomáromnál hősi halált halt."

Pados Pál szakaszvezető
Csorvás, 1921
Repülőgép átvételi bizottság
Átvételi osztály
repülő műszaki

"1942. októberében vonultam be a 4. bombázó századhoz Veszprémbe. Onnan Újvidékre vezényeltek repülő műszaki iskolába, amit sikeresen elvégeztem. Az első hat legjobbat közöttük engem is, Horthy Ligetre a RAB-hoz vezényeltek. Az osztályparancsnokom Chirke Jenő százados, a századparancsnokom, őrgróf Palawichiny Alfréd százados volt. Szigetszentmiklós környékén voltunk, itt volt a repülőgépgyár, ahol a Messerscmidt 210, és 109 G. típusú gépeket gyártották. A repülőgép gyár 50 – 50%-ban magyar – német tulajdonban volt, a motorokat Weisz Manfréd gyár gyártotta. DB 605-ösök voltak, nagyon rövid mintegy 40 órás élettartamuk volt. Az új gépeket mi vettük át, berepültük őket, majd levitték őket a századokhoz. Az osztályuknak voltak saját gépei is Stork és Focke Wulfok, amellyel a honi légvédelmet segítettük, minden 3. nap repültünk. A legkomolyabb bevetésünk 1944. március 13.-a volt. Ezen a napon 1046 amerikai és angol repülőgép repült be a légterünkbe. A Balaton felett gyülekeztek, majd három irányban indultak bombázni. Csehország, Skoda művek, Ausztria Bécsújhely és Győr volt az irányuk. Mi a Balaton felett találkoztunk velük, ahogy kibukkantak a felhőkből láttunk egy magányos Liberátort, de nem támadtuk meg. Elrepültünk Barcs irányába, majd Szerbia felett megfordultunk. Arad környékén jártunk, amikor hallom a rádión, hogy Murvai János őrmestert és baloldali társát, Kiss Rudolfot lelőtték az amerikaiak. Az egyébként csorvási Murvai János őrmester még lehozta a gépet, de miután két találat is érte meghalt. 1944 nyarán Kolomeába küldtek bennünket, ez a város a Kárpátok előterében van, 7 egészségügyi apácát kellett kimentenünk. Ebben az időszakban hetekig tartó harcok voltak a város körül. A gépből ki sem szálltam, nem voltam hajlandó ukrán területre lépni. Közben az amerikai és angol gépek folyamatosan bombáztak bennünket, ezért december 11.-én átrepültünk Győrbe. Itt is bombáztak, mert itt volt az a gyár, ahol a Focke Wulf gépeket gyár-tották. 1945. január 22.-én áttelepültünk Mesterházára. Ennek oka az volt, hogy a nyilasok nagyon kerülgettek, féltünk, hogy bevetésre akarnak küldeni bennünket is. Emlékezetes nap volt, mert nagyon hideg –22°C volt. A tél folyamán azután itt maradtunk, csak nagycsütörtökön mentünk tovább, Gracz felett egy Szentmária nevű településre. A következő állomás Celtvég, itt gyülekezett a magyar légierő. De ez már a vég volt, mert hamarosan amerikai hadifogságba estünk, Hemau település mellett a fekete erdő környékén. Innen egy Bádjkrajcznak nevű hadifogolytáborba kerültünk. Hatalmas tábor volt legalább 180 ezer embert tartottak itt fogva, közöttük 500 magyart. Érdekes helyzet alakult ki, ugyanis ekkor lettem 50 ember parancsnoka. A legénységi állomány nem fogadta el a magyar tisztek utasításait, ezért általuk választott katonai vezetőként intéztem ügyeiket. Az amerikaiak kihallgattak bennünket, a tiszteknek nem volt kötelező válaszolni, de a sorállományú katonáknak igen. Csorvási ember is volt velem Kruzsicz Pál nevű vasutas. Elég nehéz időszak volt, legalább öt napig nem kaptunk enni ebben az időszakban. Közben a gazember amerikaiak nyilván eladtak bennünket a franciáknak, mert vagonba kerültünk és három napig vittek bennünket, valahová Párizstól délre, majd a csatorna mellé északabbra. Útközben sokan meghaltak, mert a francia civilek köveket dobáltak ránk, vasúti hidak tetejéről nagydarab sziklákat, amelyek átszakították a vagonok tetejét, aki alákerült azt agyonütötte. A franciánál aljasabb ember nincs. Az új helyünkön bányában dolgoztattak bennünket, az élelem két deci tea és napi hét darab keksz volt. 250 magyar volt itt SS katonákkal együtt. Sajnos a franciák minket is németnek tartottak, ennek megfelelően gyűlölködve bántak velünk. 1945. augusztus 1.-től karácsonyig voltunk itt. Ezek után azt mondták, aki akar az munkát vállalhat, mi viszont haza akartunk menni, és ez sikerült is. 1946 május 5.-én közölték velünk hazajöhetünk. Egy hét múlva itthon voltunk, szerencsésen végződött számomra ez a világégés."

Csorvás, 2002. szeptember 20.

Forrás: Kasuba István - Csorvás monográfiája (kézirat).

Megjegyzések:
Pados Pál visszaemlékezésében a nevek nem pontosak!
Palawichiny = Pallavicini
Messerscmidt  = Messerschmitt
Celtvég = Zeltweg (Ausztria)
Hemau = Hanau (Németország)
Bádjkrajcznak = Bad Kreuznach (Németország)
Kolomea, Kolomyia (Ukrajnai, Galicia)
Pilóta pályájának állomásai:
Képgaléria (Murvai János):
Hősi halotti sír felújítása:
Először a katolikus temetőben ma is létező sírhelyre temették, majd annak lezárása után exhumálták, s átszállították a köztemetőbe.

A leszármazottak kezdeményezésére a „HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság” (HM HIM HHI) előzetes felmérése alapján, a HM HIM és a család közös finanszírozásában valósult meg a felújítás.


Felújított sír.


A hős része.

Egyéb dokumentumok

Mezőkomáromból több levélváltás volt a szülők és a "Mezőkomáromi nők tábora", vagy Faulstich Ferencné között. Egy kis kutatást végeztem, ki is lehetett ez a hölgy. A lakcímének a mezőkomáromi "tejcsarnokot" adta meg. Az alábbi linken elérhető PDF dokumentumban összegeztem a családtörténet kutatás eredményét:
Created with WebSite X5
Felhők felett mindig kék az ég!
Vissza a tartalomhoz