Zsámboki Dezső őrmester
MKH LÉGIERŐ > 5/1. éjszakai vadászszázad

Zsámboki Dezső m. kir. honvéd repülő őrmester. Lakhelye: Budapest, Ostrom u. 31. Születési helye: Nemestorda, 1920. 06. 13.
Meghalt: Pakson, 1944. április 3-án de. 11 órakor. 23 éves, anyja neve: Pilis Anna. A halál oka: robbanás okozta teljes szétroncsolódása a testnek. Hősi halált halt a hazáért Paks légterében vívott légicsatában.

Török László paksi szemtanú beszámolója a "Magyar Szárnyak 1993-1994 (22. évfolyam, 22. szám) 266. oldalán:
"1944. április 3-án kb. 11.00-12.00 óra között Paks légterében egy Me.210-es utóiért egy kb. 20-25 gépből álló B.24-es köteléket, amelyet 10-15 P.38-as (Lightning) vadászgép kísért a bombázók felett. A Me.210-es kb. 500-600 méterrel alacsonyabban repült. Gyorsan emelkedve, alulról támadta a köteléket. A támadást sok fegyverből leadott elhárító tűz dübörgése kísérte. A Me.210-es a B.24-esek magasságát el nem érve, azokat jól megközelítve jobb fordulóval levált a kötelékről. Manőverét - mintha maga után zsinóron húzta volna - három vadászgép követte. Egy szorosan a nyomában, kettő kissé távolabb fölötte. Kb. 3-4 másodperces sorozat volt hallható és a Me.210-es egyre erősödő füstcsíkot húzott bal motorjával. A Lightningek leváltak róla. A gép meredekívű zuhanásban menekült, közben nagy félkört írt le Paks és a Duna fölött. (Támadás iránya: észak-északkeletről dél-délnyugati irányban, a menekülés jobb kanyarral északkeleti, a Duna felett bal kanyarral nyugati, majd földközelben nyugat-délnyugati irányban.) Hasra próbált leszállni. Bizonyítja ezt a földhöz csapódás pontjától kb. 30-40 m-re kezdődő, egyre mélyülő két (légcsavar által vágott) erősen forgácsolt szélű árok, mely legmélyebb részén kb. 50-70 cm lehetett és a jobbszárny által hasított barázda. Itt a (gép) felbukott és felrobbant. Ezer darabra hullott. Feltételezésem:
(1) Zsámboki Dezső valamilyen oknál fogva nem állította vitorlaállásba a légcsavarokat.
(2) Az esemény következményeit régen láttam és hiányos tapasztalataim miatt rosszul ítéltem meg, vagy rosszul emlékezem és az említett barázdát nem a forgó légcsavarok, hanem a Me.210-es törzsénél mélyebben fekvő motorgondolák vágták."

A levél folytatása:
"A robbanás után kb. 30 perccel a helyszínen voltam. Láttam a közeli fán az ott lengedező ejtőernyő- cafatokat, rengeteg roncs, széthullott lőszer, a szél lengette az egyik repülős leszakadt hajcsomóját, gazdátlan csizma, erős égésszag. Emlékük megőrzése céljából több apróságot magamhoz vettem. Egy-két nappal később a földbe fúródott motorokat kiemelő műszakiak vezetője a következőket mesélte:
'Dunaföldvár magasságában utolérte a gép a köteléket. Ezt rádióján jelentette a repülésirányítóknak. Azt az utasítást kapta, hogy támadja meg az ellenséget. Megtette. A végzetes találat után jelentette: A rádióslövész megsérült, nem ad életjelt. Nem ugrik. Megkísérli a gépet letenni.'
Ezt az elmesélést soha nem felejtem el. A lezuhanás pontos helyét ismerem. Beszámolóm igen nagy mértékben hitelesnek tekinthető. Már akkor jól ismertem a háborúban repülő géptípusokat; különösen a német, magyar vadász, romboló és bombázó, valamint az amerikai és az angolszász vadász és bombázó típusokat. A vadászgépek biztosan P.38-asok voltak. Tudomásom szerint akkor még P.51-esek (Mustangok) nem kísértek. A gépeket jól lehetett látni, a látási viszonyok kifogástalanok voltak. A Me.210-est is 'magamban' azonnal azonosítottam, hiszen sziluettje számomra összetéveszthetetlen volt már akkor is a többi kétmotoros géppel, melyeket vadászfeladatra használtak (pl. Me. 110, Ju.88, Do.217).
A halotti anyakönyvi kivonat alábbiakban idézésre kerülő adatait a Paks városi önkormányzat hivatalában sikerült megismerni.

A hősöket nem Pakson temették el.

Send Comments mail@yourwebsite.com Wednesday, January 22, 2025

Budapest - II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1943 3. oldalán:
"Az 1931—35. években iskolánk példás viseletű, szorgalmas tanulója volt. Tanárai emlékezetében úgy él, mint a kedves, szerény, minden szépért, jóért lelkesedő, derűs kedélyű, de amellett komoly felfogású, kötelességtudó tanuló mintaképe. Hogy tanulótársai mennyire megbecsülték, mutatja az, hogy IV-ikes korában őt választották meg az önképzőkör titkárává. Évkönyveinkben ott olvassuk nevét a Kinizsi Pál cserkészcsapat megalakulásakor az első szervezésben részt vett tanulók névsorában. A valóság az, hogy ő volt az első a tanulók közt, aki a cserkészcsapatba jelentkezett. Utóbb a csapat egyik legbuzgóbb segédtisztje lett.

Mint katona 1942-ben az orosz harctéren 64 légicsatában vett részt, s hősies magatartásával a bronz vitézségi érmet és a német vaskeresztet érdemelte ki.

1944. április 3-án délelőtt, mikor ellenséges repülők törtek fővárosunkra, - szemtanúk állítása szerint - elsőnek szállott fel vadászgépén, hogy felvegye a harcot a hatalmas gépóriásokkal. ״ Rájuk vetette magát. . .” Gépe, ״ mint egy kis mérges darázs, egyre a raj közepébe fúródott, néha percekre eltűnt, csak az amerikaiak bomló rendje mutatta, hogy jól végzi munkáját.”

És valóban, Zsámboki Dezső fegyvereitől eltalálva, égve, füstölögve zuhant le az egyik négymotoros bombázó, majd újabb elkeseredett küzdelem után a második. De ekkor egyszerre öt-hat ellenséges vadászgép tört Zsámbokira. 20-30 percig küzdött rettenthetetlen elszántsággal a túlerővel. ״ Akkor hullott csak le a kis magyar gép, mikor Zsámboki már utolsó lövedékét is felhasználta, - sőt magát ellenséges gépfegyver sebezte halálra.”
A Medve utcai polgári fiúiskola tanárai és tanulói hálás meghatottsággal gondolnak a hős katonára, Zsámboki Dezsőre, aki ifjú életét szülővárosa védelmében a hazáért feláldozta."
Megjegyzések:
•

A gép lelövését szemtanúk hiányában eleinte „baráti tűz”-ként könyvelték el, a Dunaföldvári hídfő magyar légvédelme, tévedésből lelőtte.

•

Számomra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a lezuhanás valóban 1944. április 3-án történt, s nem a pár nappal későbbi Dunaföldvári hídfő védelme lőtte le.

Képgaléria
Linkek: